Budapest 150 – 8. rész: „Akár a vadvirág, ott akarok nyílni, ahová tartozom”: avagy hogyan lett Budapest zsidók és keresztények városává?

Szex-Akció Hírcsoport [Tilos Rádió podcast]

Lugosi András és a Szex-Akció Hírcsoport közös előadássorozatának nyolcadik része, elhangzott a FUGA-ban 2023. július 28-án.

„Megmondjam, hogy én mit akarok? Nem azt, hogy befogadjanak a hatalmasok vagy éppenséggel a Te elnyomottjaid. Nem akarok mást, csak büszke akarok lenni az anyanyelvemre, és az ablakon kinézve azt a tájat akarom látni, amit ismerek és szeretek. Akár a vadvirág, ott akarok nyílni, ahová tartozom.”

Sors (Sonnenschein) Valéria In: A napfény íze.

Rendezte: Szabó István

Sorozatunk előző részeiben sokszor elhangzott már, hogy Pestet a 18. században az évente négy alkalommal megrendezésre kerülő országos vásár tette a modern Magyarország gazdasági központjává. Az azonban kevéssé ismert, hogy a zsidó kereskedők sokáig csak a városfalon kívül teríthették ki áruikat.

Bár a magyarországi zsidók az 1780-as években már Pesten tartották országos tanácskozásaikat a nagy vásárok alkalmával, Pest városa csak 1786-ban adott először letelepedési engedélyt zsidó felekezetű személyeknek. Innen azonban még hosszú út vezetett 1840-ig, amikor végül minden akadály elhárult már a zsidók Pestre való szabad beköltözése előtt.

1840 után pedig – az Európa más országaiban is végbement emancipációval párhuzamosan – felgyorsult az a folyamat is, amelynek következtében a magyarországi zsidóság helyét a magyar zsidóság váltotta fel. Az egyenjogúvá válás, az integráció és az asszimiláció rétegzett, közel sem mindig egy irányba mutató változásait tekintjük át a beszélgetés első részében, figyelembe véve a befogadás ellentmondásait, valamint a magyar zsidóságnak a modernizáció kihívásaira adott válaszait is, amely végül a magyar zsidóság ortodox, status quo ante és neológ irányzatokra való szétszakadásához vezetett.

A beszélgetés ezt követő részében a budapesti zsidóság térbeli eloszlásának jellegzetességeit tekintjük át, amelyet összevetünk a közép-európai nagyvárosi zsidóság hasonló térbeli mintázataival is. Ennek során felvetjük azt a kérdést is, hogy mivel azonosul az, aki asszimilálódik. Az azonosulás lehetséges irányait kutatva jutunk majd el ahhoz a belátáshoz, hogy az asszimiláció nem annyira az egyének lelkében (Szekfű Gyula), vagy a népiség kollektív tudattalanjában (Mályusz Elemér), hanem alapvetően a térben lezajló folyamat.

Miután pedig áttekintettük a budapesti zsidóság származási megoszlását és szociológiai rétegzettségét, zárásként az 1910-es évek közepétől a zsidótörvényekig vezető utat elemezzük mindig a befogadás és kirekesztés, valamint a szolidaritás és az üldöztetés változó dinamikájának szoros tekintetbe vétele mellett.